Kitüntető címek, elismerések 2020. augusztus 20-án

 

Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Pereszlényi Gábornénak és Tábi Gyöngyikének adományozott Nagykovácsiért  emlékérmet.

Az elhangzott laudációjuk:

Pereszlényi Gáborné, Képíró Tünde, a Nagykovácsi Általános Iskolában 1996 óta látja el az iskolatitkári feladatokat. Munkáját precízen, pontosan, az iskola és Nagykovácsi közösségének érdekeit szem előtt tartva végzi.

Rendkívül értékes segítséget ad nemcsak az intézményvezetőnek, kollégáinak, de a szülők és a gyermekek is teljes bizalommal fordulhatnak hozzá bármilyen ügyről legyen is szó. Ő az a személyiség az iskolában, akinek a munkáját akár szervezési, akár adminisztrációs vagy bármely konkrét feladat tekintetében igénybe lehet venni, akire minden körülmények között számítani lehet. A jelenlegi és az elmúlt 25 év valamennyi iskolai vezetésének jobbkeze, az iskolai háttérinformációk mindenkori tudora. Ő az, aki az iskolában valaha megfordult valamennyi tanulót és pedagógust név szerint ismer. Az általános iskolai tanulmányait is ebben az iskolában végezte, és most a munkáját is az intézmény mindenkori érdekei szerint látja el, maximális teherbírással és hallatlan precizitással. Tevékenységét közel negyedszázada kiemelkedő színvonalon fejti ki, mindenkor elsősorba helyezve az iskola és Nagykovácsi közösségének érdekeit. Biztos vagyok benne, hogy mindig pontos, segítőkész, hosszú távon is a településért, annak iskolájáért végzett kimagasló munkája miatt nem csak közvetlen munkatársai, hanem a szélesebb közvélemény is támogatja elismerő kitüntetését.

 

Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Tábi Gyöngyikének közösségfejlesztő tevékenységéért, a tehetséggondozás területén elért kiemelkedő eredményeiért Nagykovácsiért emlékérmet adományoz.

Tábi Gyöngyike, született Neumann Gyöngyike, tanító, ének-zene tanár, közel négy évtizedes pályafutása részeként 1992 óta dolgozik a Nagykovácsi Általános Iskolában. A pedagógusi munkájának, a pedagógushivatásnak az elmélyítéséért, az iskolai osztályainak a személyiség- és közösségformálásáért, tehetséggondozó munkájában elért kiemelkedő eredményeiért javasolták őt e kitüntető címre.

Mint pedagógus, a folyton fejlődő, hivatását életcéljának tekintő szakember. Tábi Gyöngyike pályájának minden részében igyekezett kiemelkedőt alkotni. Mint tanító, a diplomája megszerzésén túl olyan továbbképzésekkel gazdagította személyiségjegyeit, repertoárját, amelyek a saját céljai mellett az iskolája fő célkitűzései is egyben. A hagyományőrzés, a magyar és a népi kultúra iránt is fogékony tanító, aki fontosnak érzi a tanulók szoros kötődését szűkebb és tágabb hazájukhoz: Nagykovácsihoz, illetve Magyarország természeti és történeti értékeihez.

Ének-zene tanárként szakirányú továbbképzésen, a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában korszerűsítette ismereteit, melyet jól kiegészít, hogy zongoratanszakot is végzett. A dyslexia-prevenciós továbbképzés, és egyéb képzések után jelenleg, pedagógus kollégáival közösen részt vesz az Eszterházy Károly Egyetem „Komplex alapprogram” című módszertani megújító továbbképzésen.

Mint osztályfőnök, az alsó tagozaton, tanítványai körében a személyiség- és közösségfejlesztő, valamint az egészségfejlesztő és zöld programok elhivatott létrehozója, az iskolai háziversenyek egyik szervezője. Ezeken a versenyeken, mint például az ének versenyen előfordul, hogy közel 100 tanuló mutathatja be tudását, így ezek nem ritkán több napos rendezvények, amit a diákok mellett a többi pedagógus és a szülők is élvezhetnek. A „Zene Világnapjának” megemlékezésekor hagyományt teremtett azzal, hogy az iskola tanulói bepillantást nyerhetnek a komolyzene vidám dallamaiba. Új hagyományt teremtett Nagykovácsi életében a Magyar Népdal Napjára szervezett főtéri közös népdalénekléssel, amikor az iskola több száz tanulója és Nagykovácsi lakosai közösen fakadnak dalra.

Tábi Gyöngyike tanárnőt az iskolai nevelő-oktató munkája mellett közösségfejlesztő, Nagykovácsi életébe a magyar kultúrát becsempésző és a hagyományőrzést színvonalasan képviselő tevékenységéért és a tehetséggondozás területén elért kiemelkedő eredményeiért tüntetjük ki a Nagykovácsiért emlékérem díjával.

2020-ban Nagykovácsi díszpolgára Sáry László lett. 

Sáry László – díszpolgár laudációja

Kiemelkedő életművéért, zenepedagógusi, zeneszerzői tevékenységéért, Nagykovácsi zenei életének támogatásáért 2020 díszpolgára: Sáry László

Sáry László zeneszerző, zenetanár idén 80 éves.

A modern magyar komolyzene meghatározó alakja. Zenei pályafutása igazán gazdag életmű. Művészetét, életművét a játék-zene-terápia hármas egységével jellemezhetjük talán a legjobban.

1979-ben Kassák Lajos-díjat, 1985-ben Erkel Ferenc-díjat, 1993-ban Bartók-Pásztory-díjat kapott. 2000-ben Érdemes művész, 2008-ban Kiváló művész elismerést kapott. 2016-ban Artisjus díjas lett, Az év komolyzenei műve kategóriában.

Közreműködött az Új Zenei Stúdió alapításában, amely munkában Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal és Kurtág Györggyel működött együtt.

Zeneszerzői munkássága mellett a zenepedagógusi tevékenysége is világszerte elismert: Angliában, Franciaországban, Belgiumban, Japánban, Olaszországban, Észtországban is tartott kurzusokat. Sajátos módszertanát sok helyen (Kreatív zenei gyakorlatok), így a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is használják.

Bátran állíthatjuk, hogy a Sáry-módszer nem pusztán segítség a zenében való eligazodáshoz, hanem filozófiát is rejt, írják rajongói és tanítványai. A módszer lényege, a keresés, a játékosság, a kísérletezés, a kipróbálás szabadságának igénye, a többféle jó megoldás elismerése. A lehetőség megteremtése a teremtő fantázia kibontakozásához.

A koncerttermeken kívül munkáit a színházi világban is méltányolják, jónéhány színdarab zenéjének komponistája, vérbeli színházi ember.

Zenei tevékenysége Nagykovácsiban is ismert, a helyi zenei élethez is aktívan kapcsolódott.

Vérbeli zenepedagógusként, szinte természetes, hogy Sáry László a Nagykovácsi Zenei Alapítvány és a Nagykovácsi Alapfokú Művészeti Iskola egyik alapító tagja lett. Örömmel állt nagyon sok helyi művészeti akció, kezdeményezés mellé. A kétezres évek elején a Linum Fesztiválok egyik neves fellépője, szervezője volt.

Sáry László életművével nemzetközi és hazai elismerést szerzett, hozzájárult a település jó hírnevének öregbítéséhez, mindvégig támogatva Nagykovácsi zenei életének kezdeményezéseit.

„A zene öröm, mely játékost és hallgatót egyaránt derűvel és jókedvvel tölt el” – vallja Sáry László. Köszönjük, ezt a sok örömet, amelyet zenéjével a muzsikusoknak, tanítványoknak, a közönségének adott.

Sáry László úrnak gazdag életművéért, amellyel az egész világon hírnevet szerzett a magyar zenének, Magyarországnak és így egy kicsit Nagykovácsinak is, 2020-ban a Nagykovácsi Nagyközség díszpolgára címet adományozunk.

Gratulálunk, további sikeres alkotói éveket kívánva mindannyiónk közös örömére.

Ifjúsági dicséretek

Viczián Anna köszöntése

A tavasz folyamán érkezett a hír, hogy kiemelkedő kreatív tizenéveseket ismertek el a 29. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató versenyen.

A verseny zsűrije 99 benyújtott pályázat közül választott ki 10 díjazott projektet, valamint 11 témát kiemelt dicséretben részesített. A verseny fővédnöke Dr. Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter és Dr. Kásler Miklós, emberi erőforrás miniszter volt, a zsűrielnök pedig Dr. Jakab László, a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar professzora.

Nagykovácsi vonatkozású ezt követően lesz a hír, ugyanis az Egis Gyógyszergyár Zrt. által felajánlott III. Díjban részesült Halmos Zita és Viczián Anna az „Ebcsont beforr, avagy csontpótlás meglepő anyagokkal” c. pályázattal.

Napjainkban a testbe beültetett implantátumok széles körben elterjedtek, a felhasználók nagy része azonban az implantátum elfertőződésének lehetőségét, és a tényt, hogy testidegen anyag van a szervezetében problémának tartja. Erre találtak optimális megoldást a fiatalok. Egy csontimplantátumot hoztak létre, amelyet egy tojáshéjból készített hidroxiapatit szuszpenzióval vontak be, ami nem szintetikus anyag, így jobb és gyorsabb csontosodást eredményez.

Viczián Anna nagykovácsi lakos, a Baár-Madas Református Gimnázium tanulója.

A 29. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Verseny a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból valósult meg.

Gratulálunk a fiataloknak, különösen Viczián Anna, nagykovácsi lakosnak, büszkék vagyunk rá a nagyszerű eredményért.

Köszönjük Anna, hogy Nagykovácsi jó hírnevét Te is öregbíted.

 

A Koncz-testvérek köszöntése

 

2019 őszén a Koncz-család kereste fel az Öregiskola könyvtárát, hogy anyagot kérjenek egy film készítéséhez. A filmet a gimnazista fiatalok egy pályázatra kívánták benyújtani, az Árpád Gimnázium Tévhitek című alkotópályázatára. Az Öregiskola könyvtára a Greszl Ferenc: Szomorú napok című könyvvel, fotókkal, régi cikk adatbázisbeli elérésével, a Pékdomb fotóinak ajánlásával tudott segíteni. A közös munka során a fiatalok önállóan dolgoztak, de rendszeresen beszámoltak, hol tart a munka, mikor utaznak ki Németországba, hogyan készülnek az interjúzásra. Izgatottan vártuk az eredményt, a filmet.

A fiatalok pályaműve 44 másik pályamunkával versengett. A fődíjat végül megosztva Koncz Levente 10.c, Koncz Julianna 12.d és Koncz Endre 9.d osztályos tanulók nyerték.

A nagykovácsi vonatkozású nyertes film készítői: Koncz Julianna (riporter) és Koncz Endre (operatőr).

Részletek a pályamunkáról írt értékelésből: „A pályázók filmje több hónapig tartó, összetett munkafolyamat eredményeként létrejött hiteles, szép és megrendítő alkotás. A készítők rendkívül sokrétű és alapos kutatómunkát végeztek. Kiindulópontként a Greszl Ferenc, nagykovácsi plébános 1945-ös naplójából készült könyv elolvasása szolgált. Másik forrásuk a Nagykovácsiból kitelepített Mandl Mátyás volt, akivel németországi otthonában videoriportot készítettek. Mindezt kiegészíti a svábok ellen uszító Szabad Nép 1945-46-os lapszámainak, a korabeli mozgalmi zenének, a kitelepítést és a sváb családok hétköznapjait dokumentáló fotóknak a filmbe építése.

A film egy temetői képsorral indul, a tiszteletadásnak, az együttérzésnek olyan szép gesztusával, ami szavakkal nehezen elmondható, a kép–zene–szöveg együttese viszont nagyon intenzíven közvetít.

Ez a gesztus megismétlődik azt követően, hogy Matyi bácsi elmeséli az egy évvel később, 1946 januárjában kitelepített nagykovácsi svábok történetét. Újabb főhajtás ez az igaztalanul vádoltak, a hazájukból elüldözöttek előtt, egyben a múlt lezárása. Harmadszorra a film végén tér vissza egy részlet a temetői képsorokból egy animációval kiegészítve, amikor Matyi bácsi és Julcsi közösen eléneklik a himnuszt. Kell-e magyarázni a szimbolikus jelentést?

A film lírai keretébe szervesen illeszkedik a több részletben elhangzó, korabeli zenével, újságokkal, fotókkal nagyszerűen illusztrált dokumentum értékű riport. A beszélgetés érzelmi csúcspontja, amikor Matyi bácsi felidézi 1968-as hazalátogatását. Nehéz könnyek nélkül végighallgatni.

Külön kiemelendő a pályázók azon törekvése, hogy alkotásuk minél inkább „házi készítésű” legyen. Ők gyűjtötték az anyagot, készítették a forgatókönyvet, kezelték a kamerát, csinálták a vágást, megjelennek szereplőként, de még a zenei kíséretet is ők adják (Endre: brácsa, Julcsi: ének, harmónium). A Circumdederunt hangfelvétele pedig a családtagjaikból, rokonaikból és ismerőseikből szervezett kórus közreműködésével készült. Szép példája ez a támogató közösség jelenlétének.

A film helytörténeti jelentőségét és művészi színvonalát tekintve messze meghaladja egy iskolai pályázat kereteit. Jó volna szélesebb közönség előtt is bemutatni: megállná a helyét. Méltó a fődíjra.”

Gratulálunk a fődíjhoz! A film méltó arra, hogy díszbemutatója legyen Nagykovácsiban. Sajnos, a vírushelyzet okán ez eddig csak virtuálisan történhetett meg, de szeretnénk méltó, ünnepi körülmények között a nagykovácsiak elé tárni. Talán erre a kitelepítés jövő évi 75. évfordulóján lesz alkalom.

Örülök, hogy személyesen is tudjuk köszönteni a film egyik alkotóját, Koncz Endrét, testvérének, Koncz Juliannának pedig innen küldjük üdvözletünket. Köszönjük a fiataloknak, hogy ez a film elkészült. Juli és Endre, gratulálunk munkátokhoz!

2020. augusztus 20. Szent István király ünnepe

Kora reggel kezdődött az idei augusztus 20-a is az Öregiskolában. az ünnepségre a pandémia miatti óvatosággal készültünk. Az ültetést távolságtartással intéztük, és szájmaszkot viseltek az ünneplők. A himnusz eléneklése után Kalotaszegi legényest, majd csárdást adtak elő Vekerdi Mónika, Bertalan Ágota, Vízeli Dániel és Purcsel Csanád.

A Nagykovácsi muzsikások zenéltek az ünnepi műsorban, ők segítették szebbé tenni a közös ünnepet.

Kiszelné Mohos Katalin polgármester asszony ünnepi beszédében az ország születésnapjának, közös születésnapunknak  nevezte nemzeti ünnepünket. Megemlékezve elődeink tetteiről, amelyeknek köszönhetjük, hogy ilyen szép és sokadik születésnapot ünnepelhetünk.

Sor került az idei év elismerő címeinek átadására, az ifjúsági dicséretek tolmácsolására.

Kemenes gábor atya megáldotta az új kenyeret, majd polgármester asszony megszegte azt. Idén a kenyér osztásra nem kerülhetett sor, csak jelképesen adta át a közösségnek.

Ó Szent István, dicsértessél címmel egyházi népénekeket, majd aratódalokat énekeltek a Nagykovácsi Muzsikások.

 

Virágáldás Nagyboldogasszony ünnepén Nagykovácsiban

Virágáldás Nagyboldogasszonykor a templomban

„Mire beharangoznak, megtelt a templom. Mindenki az őt megillető helyen ül vagy áll s maga előtt tartja a virágcsokrot. A pap a szószéken a virágokról beszél, kapcsolatba hozza őket a Nagyasszonnyal s megmagyarázza az ünnep egyházi jelentőségét. Mire véget ér a prédikáció, illattal telik meg a templom s az ember lelke szinte azt érzi, hogy ma a virágok is imádkoznak (…) (A pap) ezután szentelt vízzel meghinti háromszor és ugyanannyiszor megfüstöli a feltartott virágokat, befordul s megkezdi az ünnepélyes szentmise celebrálását. (…) A szentáldozat bemutatása után a nép hazafelé veszi az útját, keblén vivén az új otthonba a természet édes gyermekét. Otthon a sublót vagy almárium tetejére került a megszentelt virágcsokor s itt is hervad el. Eldobni nem szabad, mert ennek az a hatóereje, hogy távol tartja a villámot, a mennykövet. Sok hónapon keresztül – ha csak halott nincs a háznál – szóba sem kerül. El kell múlnia a karácsony minden varázsának, csak ezután esik rá megint a család tekintete, vízkereszt napján. Ekkor leveszik helyéről, virágjainak egy részét lemorzsolják s tányérra vagy agyagfödőre teszik. A száraz morzsák alá parazsat gyűjtenek, mely lassú égést idéz elő s kellemes füstöt támaszt. Mikor már ennyire vannak a virágszirmok, a háziasszony kezébe veszi az edényt megindul az egész ház népével a családi lak megáldására. (…) A szertartás végén bemennek a konyhába (…) itt mindenki leveti a cipőjét és mezítláb a füst fölé tartja a lábát s imádság közben kéri az Istent, hogy tartson távol tőle minden bajt az új esztendőben. (…)”

Ha beteg vagy halott volt a háznál, szintén szerepe lett a csokornak. A beteg esetén a Csengő orbáncvirágot, halott esetén a megmaradt virágokat füstölőként használják.

A tanulmány nagyon tiszteletreméltóan beismeri, a szerző számára nem tudható, hogy a Virágáldás különösen vagy kizárólag csak a Nyugat-Magyarországon, azon belül is a sváb népszokások közé tartozik-e vagy ennél tágabb körben értelmezhető. A néprajzi szakirodalom segít: a virágszentelés, népiesen virágáldás, latinul benedictio herbarum már a középkori liturgiában jelen volt. Vidékenként kissé eltérő tartalom társult a felhasználásukhoz, sőt lehet, hogy a tájegység szerint a növények összetétele némiképp változott. A Néprajzi lexikon a Nagyboldogasszonyfű-ként ismeri, egyben emeli tudományosra rangra, a vidékenként eltérhető összeállítást.

A Virágszentelés szokása Nagykovácsiban

Az interjúkon alapuló egykori Harangszóbeli cikk, amelyet Réthy Mária jegyez, egy nagyon érdekes, mára szinte feledésbe merült szokást ír le. „A kismisére főként a háziasszonyok és a fiatalok mentek. A kismisén kilencféle virágból kötött koszorúkat áldottak meg. „ A szokással kapcsolatos kutakodás vezetett el „A Virágszentelés Nyugat-Magyarországon” címűm fent idézett tanulmányhoz, amelyet Schwartz Elemér olvasott fel a Magyar Néprajzi Társaság 1923. november 23-i ülésén. Írása szerint, ezekben az ünnepi napokban, az egész természet ünnepre készül, nem is lehet ez másként, hiszen a Virágok Királynéja, Blumenfrauentag, Nagyboldogasszony ünnepe következik.

Az ünnepre való készülődés jegyében a plébános meghirdeti a híveknek, gondoskodjanak a megfelelő virágok gyűjtéséről, természetesen a családokban ez a gyerekek dolga lett. Meg is kapták feladatként, hogy minden a csokorba, a tanulmány csokrot említ, nem koszorút, való virágot gyűjtsenek össze. „A gyerekek szeretettel fogadják a parancsot, s erdőt-mezőt bejárnak, hogy minden növényt összeszedjenek, amire szükség leszen.” Ha a természet nem nyújtotta éppen a szükséges kínálatot a háziasszonyok kertjeibe is bejárást kértek, legyen minden együtt, ahogy az ünnep kívánja.

A mai gondolkodásunk szerint, szépséges kerti csokrokat képzelünk a Nagyboldogasszonyi csokrokként. Igazság szerint, a leírások alapján, ezek leginkább vadvirágok, gyógynövények, a rétek, erdei mezők vadvirágai voltak.

Gyűjtőmunkánk során megpróbáltunk a tanulmány szerint felsorolt „hozzávalóknak” utánajárni. Meglepő, de szinte minden növény nyomára bukkanhattunk kint a réteken. Türelmes és kitartó kereséssel, nem csak Nagykovácsi és nem csak a meghatározott gyűjtési időszakban ugyan, de majdnem valamennyi növény begyűjtésre kerülhet. Némelyikük szinte észrevehetetlen szerénységgel lapul a mezőkön. Természetes a gondolat, ha ennyire egyszerű virágokról van szó, nem az esztétikum, a díszítő funkció az elsődleges, más szempontok munkálnak ezen növények kijelölésénél. A megnevezett virágok szinte mindegyike gyógynövény is, így gyűjtésük, megismerésük nem csak a lelki, szakrális épülésre, a test támogatására is nagyon alkalmas. A kilenc, más helyen 15, 17 virág jelentős többsége ismert hatású gyógynövény.

A Nagyboldogasszony-fű

 A Schwartz-tanulmány is említést tesz a Nagyboldogasszony-fű halotti szertartási felhasználásáról. Ugyanezt erősíti meg a Néprajzi Lexikon. „Leginkább a holtak koporsójába teszik, hogy hitük szerint Máriához hasonlóan, azok dicsőségére jussanak.” Arra is tekintettel lévén, hogy saját halottuk számára ugyanazt a csodálatos diadalt, vagy annak egy mérsékelt, de igazságos változatát kívánták, hogy a test is és a lélek is egyszerre kerülhessen, szinte romlatlan, a mennybe eresztő kapu elé.

A Nagyboldogasszony-fű Schwartz Elemér (tanulmány) szerinti összetétele:

Közönséges Gyujtoványfű, Tövises Iglic, Katángkoró, Mezei Kandilla, Kakastaréj, Ezüstlevelű zsálya, Áldott Bárcs, Orvosi Vérfű, Lavater füve, Hosszúlevelű Mentha, Erdei Mácsonya, Csengő Orbáncvirág, Százforintos Földepéje, Varádics Aranyvirág, Buvákfű, Kender Sédkender, Bugás Lángvirág, Egérfarkkoró

 

A fentiek a Nagykovácsi búcsúk című helyismereti kiállításon, 2018-ban szerepeltek a tablókon. 

 

Búcsú Nagykovácsiban 2020, a búcsú jelentése, története Nagykovácsiban

Különleges esztendő a 2020-as év. Évtizedekig nem kellett a világjárványok tényével foglalkoznunk, az ismert betegségekre megvoltak a megnyugtató válaszok, a védőoltások szervezett alkalmazása, kötelező jellege megvédte az emberiséget az ismert bajtól. Ez a biztonság a 2020-as évben megszűnt. Új fogalmakkal kellett megismerkedni, mindennapossá vált a szájmaszk viselete az utcákon, kötelezően a boltokban. Az emberek igyekeznek biztonságos távolságba húzódni, a karaténben-élés is a mindennapok részévé vált. A kialakult helyzet a közösségi életünkre is hatással van, az ünnepeinkbe is beleszól. Máshogyan, máskor, más körben ünneplünk idén.

Az alaposan előkészített idei búcsúi programot, természetesen a világi eseményeket, le kellett mondani Nagykovácsiban, az 500 fő feletti zenés-táncos rendezvények tilalma miatt. Az egyházi ünnep ettől még teljes marad. A falunak 2020-ban is van búcsúja, még akkor is, ha idén nem érkeznek meg az árusok, a lacikonyhások, a lángosos; nem lépnek fel a kedvenc zenészeink, nem csalogatja a gólyalábas kikiáltó a falu apraját-nagyját a főtérre,  legyen az ünnep szépséges forgatag is egyben.

Két évvel ezelőtt, a búcsú idején nyitottuk meg a Nagykovácsi búcsúk helytörténeti kiállítást. A készülődés idején megkérdeztük az embereket, mi jut eszükbe, ha ezt a szót hallják, búcsú lesz. A válaszokból készült egy szófelhő, amelyből könnyen nyomon követhettük, az emberek nagy többségének az egyházi tartalom mellett, bizony a világi elemek erősebbek.

Mi jut eszébe, ha azt hallja búcsú?

A 2018-as kiállítás az egykori nagykovácsi búcsúk történetét, az ünneplési szokásokat mutatta be, azzal indítva, mit is jelent maga az ünnep, a búcsú.

Mi is a búcsú?

A búcsú, a katolikus egyház által előírt cselekedetek elvégzése után bocsánatos bűnök elengedése, valamint a tisztítótűzben szenvedés rövidülésének elnyerése. Búcsú nyerhető, ha a hívő meghatározott búcsújáró helyet felkeres, ott gyón, áldozik, áldást kap.

A búcsújáróhelyen ősi hiedelmekkel keveredve, az Isten jobban meghallja a könyörgéseket, ott kedvesebb számára a tiszteletadás. Ezeken a búcsújáróhelyeken gyakran történtek csodás gyógyulások, jelenések.

A templom búcsúja, vagyis a templom címének ünnepe, annak a szentnek, „titoknak” a napja, amely tiszteletére a templomot felszentelték. Magyarországon a legtöbb templomi búcsút a termés betakarítás utáni hónapokra tették. István király, Nagyboldogasszony, Szent Kereszt felmagasztalása (szept. 14.) Szent Mihály napja, Kisasszony napjára, Szent Márton napjára például. Így a dologidőt nem akasztott meg az ünnepi idő, a munka végeztével jó alkalom adódott az ünnep méltó megülésére, a szakrális ünnepi események és a profán tartalmak együttességére.

Nagykovácsi búcsúja kezdetekben december 8-hoz köthető, a Szeplőtlen Fogantatás (Immaculata Conceptio), az egyik legnagyobb Mária ünnepünkhöz.

Immaculata-szobor 2018. június 30.
Huber Éva fotója

 

Az ünnep Mária kiválasztottságának ünnepe, a magyarok tisztelete szerint, nem terhelte eredeti bűn, mint minden más anyaszülöttjét. A magyar egyház nagy tisztelettel ünnepelte a napot, sőt Mátyás király uralkodása alatt Bécsre is kiterjesztette. Bonfini feljegyzése szerint 1495. december 8-án, tehát az ünnepen Buda népe a fellegek között Máriát látta megjelenni. Közel háromszáz évvel később 1742-ben december 8-án Nagykovácsiban, a sváb telepesek lerakták a templom alapkövét. Hároméves építőmunka után 1746. december nyolcadikán szentelték fel a templomot, a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére.

A templom homlokzatának félkör alaprajzú szoborfülkéjében a mai napig áll a Szeplőtelenül Fogantatott homokkő szobra, Kugler János budai kőfaragómester alkotása.

Az eredeti oltárkép Eberhardt Antal műve volt, egy faragott oltárkép a Szeplőtlen Fogantatást ábrázolta. Az Istenanya főjére 1796. december 6-án 12 csillaggal díszített ezüst koronát tettek, ezt egy a budai Tabánban lakó polgárasszony adományozta. Eberhardt keze munkáját dicséri a szószék is, amely eredeti helyén, szépségében látható a mai napig is.

A búcsúcsere Nagykovácsiban

Az ősi, decemberi búcsúra Solymárról, Vörösvárról, Hidegkútról, Budakesziről, Budajenőről jöttek búcsújárók Nagykovácsiba. A búcsúcserére 1813-ban került sor. Csereney József Benedek plébános Adony községből származott, magyar kisnemesi családból. Igen kedvelt, nagyhatású plébános volt Nagykovácsiban. 43 évig tevékenykedett plébánosként. Közvetlenül a tudós Fejér György után vette át hivatalát. Csereney is írói tevékenységet vitt, rendszeresen publikált a Budai és Pesti újságban. Ő kezdte vezetni a plébániahivatali krónikát. Az említett 1813-as évben levetette az oltárról a Szeplőtelen fogantatást ábrázoló oltár domborművet, és azt a Mária mennybevétele képre cserélte.

Mária mennybevétele A főoltár 2018. június 30.
Huber Éva fotója

Megváltoztatta a templom nevét, ettől az évtől a templom védőszentjének ünnepe, így a búcsú ideje is változott augusztus 15-re. A régi december nyolcadika kisbúcsúra változott, „kleiner Kiritog-ként emlegették. Csereney érdeme a kolerajárvány után épített Kálvária felépülte, és az ő plébánossága idején építette be a fellelt római leleteket a Plébánia falába. Az ő idejében lett a Plébánia kertje franciakert, napórával, kúttal. Gyümölcsöst telepíttetett, megtanította a gyümölcskertészet művelését a falusiaknak, ezzel jelentős jövedelemforrás alapjait teremtette meg. Csereney 1847-ben betegedett meg. Az általa alapított, a mai napig szolgáló nagykovácsi temetőben nyugszik. Így búcsúzott híveitől utolsó miséjén: „Kedves Gyermekeim! Hacsak az Úr nem tesz valami különös csodát, többé nem láttok engem. Emlékezzetek mindarra, amire tanítottalak Benneteket, ezután is kövessétek elöljáróitokat és szorgalmasan imádkozzatok értem. Megáldalak Benneteket az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében! Ámen.”

A temetőben háromszögletű sírköve, akarata szerint, a szentháromságra emlékeztetve a mai napig áll. A templom és a plébánia fenntartására 2478 aranyforintot hagyományozott, amelyet a nevét viselő alapítvány kezelt.

Búcsúk a háború után

Réthy Mária 1992-ben hosszú interjút készített Honvári Sebővel és Probszt Borbálával, a harmincas-negyvenes évek búcsúinak szokásvilágát innen is ismerjük. Az ötvenes-hatvanas évek búcsúira való visszaemlékezésekre más forrásaink is vannak. 1945 augusztusában, amikor előrevetette árnyékát a kitelepítés réme, a templomban változatlanul megünnepelték a búcsú napját, de mulatságot nem rendeztek, hintások és vásárosok nem jöttek. Ekkor a „kitelepítéshez” szükséges jogi keret valójában már szinte együtt állt, csak a gyakorlati kivitelezés volt hátra. 1946. augusztus 15-én az egykori nagykovácsiak már számkivetetten, Németországban éltek. Mekkora honvágy foghatta el őket ezen a napon kényszerűségből elhagyott szülőfalujuk után, különösen a kezdeti kegyetlen nehéz időkben, amikor újra egy vadonatúj földön kellett talajt fogni, lábat megvetni, és újra és újra bizonyítani! A Nagykovácsiba települt új lakók hozták magukkal a búcsúünneplés hagyományát, ők is ünnepeltek búcsúkor, de nem sokáig. 1948-ban sok egyházi ünneppel együtt, munkanappá nyilvánították augusztus 15-ét is. Egyre inkább fakult az ünnep, fogytak a hívek a templomban. A Németországból hazalátogató Leyrer Mihály így emlékezik 1971 Nagyboldogasszony napjára: „1971 augusztus 15-én Mária mennybe való felvétele ünnepén 16-an voltunk a nagymisén, amelyet Halász Piusz atya tartott. A 16 személyből 8-an jöttek Németországból látogatóba.”

 

A búcsú dátumára viszont emlékezett a körhintás, aki az augusztus 15-ét követő hétvégére felszerelte hintáját a Lenin téren (Kolozsvár-tér). A bejegyzés fotóanyaga, Kerekes Béla munkái, ezeket az éveket örökítették meg. Valamikor a 80-as években váltott, augusztus 15. helyett, a mindvégig ünnepnappal, munkaszünettel járó húsvétkor jött. Ezzel eltűnt a búcsúnapi vigasságok utolsó nyoma is.

Hazatérés a búcsúra

A régi, kitelepített nagykovácsiak a hatvanas évekig nem kaptak engedélyt a hazautazásra. Az első látogatások a hatvanas években estek meg. A 60-as évek elejétől kezdve tértek vissza, hogy meglátogassák szülőfalujukat. Látogatásukat általában augusztus 15-éhez, Nagyboldogasszonyhoz, a búcsú napjához igazították. Számukra ez az ünnep maradandó volt, vonzotta őket templomuk és régi ünnepük emléke. Eleinte egyénileg jöttek, később szervezett csoportokban is. Jöttek az ünnepi szentmisére, felkeresték szülőházukat, sétálgattak, szemlélődtek.   A kezdeti időkben természetesen hivatalos meghívásról, ünnepi fogadásról szó nem eshetett. Az első búcsúi mulatságok egyikét az egykorvolt kovácsiak fent a Zsíros-hegyi turistaházban tartották, szigorúan magánrendezvényként. Új fejezet nyílt a búcsúk történetében 1989-ben, amikor a régi nagykovácsiak augusztus 15-ére érkezett csoportját a helybeliek nyíltan és ünnepélyesen fogadták, együtt ünnepeltek velük a templomban és az akkorra helyreállított Mária-szobor felszentelésén, vendégül látták őket, bált rendeztek.

Orbán György plébános, Gyuri bácsi feljegyzése a Historia Domus-ban:

„Augusztus 15-én, templomunk búcsúnapján egy autóbusszal és számos magán kocsival jöttek Németországból, akiket a háború után kitelepítettek. ½ 10 órakor az Országzászló előtt, melyet ők hoztak Németországból, a Községi Tanács elnökhelyettese, Deme Géza köszöntötte a vendégeket. A nők népviseleti ruhában voltak. A Himnusz hangjai mellett felhúzták a nemzeti zászlót, majd énekszóval bevonultak a templomba. 10 órakor volt az ünnepi szentmise németül. A szentbeszédet Leyrer Mihály, a mannheimi vegyészeti gyár igazgatója, mint felszentelt diakónus mondta, és ministrált a szentmisén. Magyarul a plébános, Orbán György prédikált. A szentmise után a hívek körmenetileg elmentek a Kossuth utca elejére, ahol az új Mária-szobornál a Honismereti Baráti Kör elnöke, Dr. Telek József beszámolt a szobor keletkezéséről és a Kör további terveiről.

A beszámoló után a plébános, néhány szó keretében, a szobrot megáldotta. Utána a vendég németek részére a Községi Új Iskola nagytermében 100 terítékes ebéd volt. Az ebéd előtt a vendégeket Dr. Szabó István, a Községi Tanács elnöke köszöntötte. Délután kultúrműsor volt, ugyancsak az iskolában, németek és helybeliek közreműködésével. Este pedig sváb-bál volt éjfélig. A német vendégek egy villany fűnyírógépet hoztak ajándékba a templomkert részére.”

A búcsúi szokások felelevenítése

Az egyház természetesen a templom, templomkert berkeiben mindig is megtartotta a búcsút, a legnehezebb időkben is. A rendszerváltás körüli években jöttek divatba a falunap típusú rendezvények, amelyek minden népünnepély jellegű ünnepi mozzanatot felvonultattak, hasonlóan a búcsú, a majális ünnepekhez. A falunapokat legkevésbé időzítették a falu búcsúnapjához, inkább a jó időjárású, felhőtlen szórakozásra, külső helyszíneknek kedvező időpontokat kerestek.

Nagykovácsiban is legendás falunapokra emlékezhetünk, több helyszínen, főzőversennyel, nagy mulatsággal.

2011-ben a Német Nemzetiségi Önkormányzat újra felvállalta a búcsú világi eseményeinek életre-keltését. Az idei évforduló, idén váratlanul akadályba ütközött, holott már évek óta az egész falut megmozgató ünnepi hétvégévé nőtte ki magát a „búcsú”, amelyet az augusztus 15-éhez legközelebb eső hétvégén rendezünk már önkormányzati, intézményi (Öregiskola) szervezésével kiegészülve. Jövőre reményeink szerint az egyházi és a világi események újra teljes körűen megvalósulhatnak.