A Ferenczy Múzeumi Centrum anyagából kiemelve
A Nagykovácsi temető Sz. Tóth Judit felvétele
A holtak faluja
Aki ezekben a napokban messze nyugvó szeretteire emlékezik, vagy egy csendes őszi sétára indulna, látogasson el egy régi temetőbe. A fényképek a főváros környékén készültek. A katolikus, református, ortodox és izraelita felekezet sírjeleit egyaránt azonos alapanyagból könnyebben vagy nehezebben megmunkálható kőből faragták. A puhábbakon gyakoriak a domború díszítmények és a színes festés.
A legkorábbi sírköveket a 18. század végén faragták, az 1920-as évektől már inkább műkőből készítették, sokszor fényképpel, és szokás volt fehérre meszelni. Gazdái a temetők régi parcellájában nyugszanak Nagykovácsiban, Perbálon, Pilisszentivánon és másutt a sváb, Budakalászon, Pomázon a szerb temetőben. Vagy a kegyeleti parkká alakított ó-temetőkben, mint Tárnokon, Törökbálinton, Budakeszin, Budaörsön – utóbbi hazánk legnagyobb német nemzetiségi sírkertje. A temetői kerítések, utak mentén is láthatók összegyűjtött, felállított régi sírkövek, így a szentendrei szerb, vagy a tinnyei református temetőben.
Sz. Tóth Judit
A Ferenczy Múzeum Centrum bejegyzése
